Játsszunk nyílt lapokkal végre: a hajómnak mennie kell és itt fog hagyni téged. Majd benned él tovább a vérem, és ha nem adod el, a szíveden a jel, mi a földrol az égig emel. Viszlát, nyár, most már elkéstél, mert azt hazudtad, enyém leszel, de nem jöttél! Viszlát, álom, köszönöm, hogy eltuntél! Most már ideje visszakapnom, amiket elvettél! Megfáradt ereimben az élet, tudom, hogy fognál még, de engedj el már, kérlek. Itt van, tépd le belolem a részed, és ha nem adod el, a szíveden a jel, mi a földrol az égig emel. Viszlát, nyár, most már elkéstél, mert azt hazudtad, enyém leszel, de nem jöttél! Viszlát, álom, köszönöm, hogy eltuntél! Most már ideje visszakapnom, amiket elvettél! Elvettél! Viszlát! Viszlát, nyár, most már elkéstél, mert azt hazudtad, enyém leszel, de nem jöttél! Viszlát, nyár (viszlát, nyár), most már elkéstél, mert azt hazudtad, enyém leszel, de nem jöttél(de nem jöttél)! Viszlát, álom(Viszlát, álom), köszönöm, hogy eltuntél! Most már ideje visszakapnom, amiket elvettél! Viszlát!